HU / EN

Labradorit, a kőbe zárt északi fény

Mit rejt a titokzatos labradorit?

A szivárványszín csillanásáról ismert labradorit egy úgynevezett földpát ásvány, amely a kő kémiai összetételére utal: nátrium és kalcium képezi az alapját. Számos más drágakőhöz hasonlóan a kvarcok családjába tartozik, természetes formájában pedig magmás kőzetekben, például a bazaltban fordul elő. Ami miatt azonban már Észak-Amerika nomád népei is legendába foglalták, az az irizáló fényjátéka, amely a titokzatos szürkés-fekete követ szinte varázsütésre a sarki fény színeivel festi meg.

 

Mi köze a labradoritnak a népszerű kutyafajtához?

 

A közkedvelt labrador retrieverek történetesen ugyanarról a kanadai félszigetről kapták a nevüket, mint a színpompás ásványok. A világon elsők közt a félsziget közelében bukkantak labradoritra. Egészen pontosan morva misszionáriusok fedezték fel a Pál-szigeten (Paul Island) 1770-ben, tőlük pedig brit kereskedők jóvoltából került Európába. 

Legjelentősebb lelőhelyei a hasonló égövön elhelyezkedő Norvégia és Finnország, de az Amerikai Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Ausztrália és Madagaszkár szigetén egyaránt megtalálható. Magyarországon is bukkanhatunk némi labradoritra a Celldömölk közeli Sági-hegy bazaltjában.

Inuit legendák nyomában

 

Azonban nem az európaiak találták fel a spanyolviaszt, a helyiek körében már ezt megelőzően is jelentős hírnévre tett szert szinte túlvilági küllemének hála. Az észak-amerikai innu illetve inuit törzsek a sarki fény éteri játékát látták a labradorit színpompás csillámlásaiban. Történeteik szerint az északi fény egy napon csapdába esett a mai Labrador-félsziget part menti köveiben. Egyik mítikus harcosuk megtalálta, és dárdájával lesújtott a kövekre, hogy szabadon engedje. Így szökött meg a csodás természeti jelenség a kő rabságából és került méltó helyére, az éjszakai égboltra. A fény egy része viszont örökre fogságban maradt ezekben a kövekben, melyek szikrázó mélyében a mai napig megfigyelhető az aurora borealis, csodás színhatásokat kölcsönözve a labradoritnak.

 

labradorit-eszaki-feny

 

Fényjátékuk után nevezték az innuk és inuitok ezeket az ásványokat a tűz kövének és porított formában betegségek kezelésére alkalmazták, valamint különleges védőerőt tulajdonított a belőle készült talizmánoknak. A sok szinte teljes elszigeteltségben élő törzs közt persze számos variánsa jött létre a történetnek, a monda egy másik változatában nem az északi fény, hanem a csillagok laktak eredetileg a kövekben. Akárhogy is, a labradorit földöntúli ragyogása több esetben megihlette az őslakosokat.

Miért különleges a labradorit fényjátéka?

 

Bizonyos labradoritok irizálnak, vagyis a szivárvány legkülönbözőbb színeiben pompáznak. A két szó összevonásából keletkezett az ásvány ezen fajtáihoz köthető különleges fényhatás, a labradorizálás jelenségének neve. Ha a kőben meghatározott irányban, lemezes szerkezetben helyezkednek el azok a mikroszkóppal sem mindig látható részecskék, akkor egy bizonyos irányból megvilágítva északi fény-szerű kék-zöld-sárga-narancs-piros színkavalkád keletkezik az ásvány felszínén. Más irányból szemlélve azonban csak egy egyszerű, szinte érdektelen szürkés-fekete követ láthatunk, vagy legalábbis sokkal kevesebb csillogást. Ez az egyedülálló tulajdonság azokra a labradoritokra jellemző, amelyek lassú kihűlés következtében szilárdultak meg. A féldrágaköveknek ezt a fajtáját szokták spektrolitnak is nevezni.

Természet Öröme nyaklánc

Tenger Ígérete nyaklánc

A labradorit milyen fajtáit ismerjük?

 

Az emlegetett spektrolit leginkább finnországi lelőhelyekhez köthető. Az egyiket puszta véletlen folytán fedezték fel a második világháború hadműveletei közben egy robbantás során, míg egy másik helyszínen bányafeltárás közben bukkantak a különleges ásványra. Egy finn geológus, Aarne Laitakari ajándékozta a különleges kőnek a spektrolit nevet, arra utalva, hogy a kő a spektrum, vagyis a teljes színskála színeiben ragyog.

A fehér alapszínű labradoritot kékes fénye után holdkő-labradoritnak is nevezik, bár valójában semmi köze az igazi holdkőhöz. Elsősorban a Madagaszkárról származó labradoritra jellemző ez a tulajdonság.

A drágakőpiacot egyik leginkább megosztó labradorit az andezin. Valójában egy szilikát ásványról beszélünk, ami a dél-amerikai Andok vulkanikus kőzetében gyakran megtalálható. Neve is a hegyvonulatra utal. Ugyanakkor a korai kétezres évek óta értékesítenek andezin néven vörös, illetve zöld drágaköveket némi labradorizáló hatással. Hogy ennek a drágakőnek létezik-e természetes forrása, vitatott. A legtöbbet bizonyítottan mesterséges körülmények között, rézzel színezik narancsos-pirosas árnyalatúra, főként Kínában.

A labradorit egy másik, nem sűrűn előforduló fajtáját napkőnek nevezik és az USA-beli Oregonhoz kötődik. Az itt fellelhető réz- és ólomtartalmú ásvány piros, narancs és sárga, valamint kék és zöld, pávatoll-hatású színekben is játszik, viszont egyáltalán nem figyelhető meg rajta a labradorizálás.

 

 

labradorit-asvany-kovek

 

 

A labradorittal rokon földpát ásvány a dél-norvégiai Larvik városáról, illetve a közeli fjordról elnevezett larvikit, vagy másik nevén kék gyöngy gránit. A labradorithoz hasonlóan ez is kékes-ezüstös reflexióval bír, köszönhetően jelentős titán tartalmának, ezért első ránézésre nem is olyan egyszerű megkülönböztetni a két ásványt egymástól. Norvégia más, északibb területei is larvikitban gazdagok, például Stavanger és Tromso környékén számos bányát tartanak számon.

Nem keverendő össze továbbá a labradorit a nemesopállal. A fő különbség, hogy a nemesopál felületén nem csak egy irányból láthatók a szivárvány színeiben pompázó különleges fényhatások. Háromdimenziós optikai rácsának köszönhetően minden szögből gyönyörködhetünk benne.

 

Mi minden készül labradoritból?

 

Bár kőzetalkotó ásvány formájában gyakori, színpompás drágakőként nem nagy mennyiségben fordul elő. Éppen ezért az ékszeripar tömegtermékei között ritkán találkozunk vele, elsősorban egyedi tervezésű vagy kisszériás darabokat álmodnak meg belőle a tervezők, ez jellemző a Merch Hunter labradorit ékszerek esetében is. Ritkasága annak is betudható, hogy két irányból is kiváló a törése, ezért fennáll a veszélye, hogy a kemény drágakövektől eltérően könnyebben megkarcolódik vagy sérül a felülete.

 

 

labradorit-main-pic001

 

 

A labradoritot főként marokkőként alkalmazzák, ékszerként pedig nyaklánc, karkötő, gyűrű vagy fülbevaló formában használják fel. Készítenek belőle továbbá kisebb szobrokat és egyéb dísztárgyakat is. Ezen kívül az üveggyártás és a kerámiakészítés folyamatában használják. Nem csak vágással érhető el ez a jellegzetes, csodás színekben játszó felület, hanem megfelelő polírozással is.

Hozzászólás írása