Obszidián, a kövek Darth Vadere

Miért különleges az obszidián?

 

A sejtelmes obszidián a legtöbb népszerű kővel ellentétben kőzet, nem ásvány, neve pedig egy antik marketing kampánynak állít emléket. A mélyfekete, titokzatos kő számos foltos vagy éppen aranylóan csillámló változatban megtalálható, mégis leginkább a kifürkészhetetlen, sötét obszidián az, amely apacs legendákat, valamint sci-fi és fantasy világokat inspirált.

Üdv a sötét oldalon! 

 

Az obszidián kakukktojás a webshop ékszereit ékesítő kövek közt, ugyanis a nagy többséggel ellentétben nem ásvány, hanem kőzet, ezért a keletkezési körülményei is eltérőek. Az obszidián nem a föld mélyében szilárdul meg – abban az esetben ugyanis már riolitnak nevezik -, hanem vulkáni tevékenységek szó szerinti folyományaként jön létre, amikor a forró láva a felszínre tör és hirtelen lehűlve megszilárdul. Emiatt vulkáni üvegnek is hívják. Obskúrus elnevezését egy ókori római fickóról, Obsiusról kapta, aki állítólag először hozta Rómába Etiópiából a fekete követ és gyaníthatjuk, hogy meglehetősen jó marketinget csapott neki, ha máig így hívják. A kézenfekvő logikai kapocs dacára a név eredetének semmi köze az obskúrushoz, mely homályosat, sötétet, gyanúsat, vagy kétest jelent. Míg az az olasz obscurusból ered, addig a követ nemes egyszerűséggel megtalálója után Obsius kövének, azaz Obsidianus lapis-ként emlegették a rómaiak. Pedig hangzásuk alapján akár rokonok is lehetnének. Találkozhatunk még egyébként vele kapcsolatban a liparit elnevezéssel is, amit egyik felbukkanási helyéről, a Szicília közelében fekvő Lipari-szigetekről kapott. 

 

Ej, mi a kő? És hol találjuk?

 

Az obszidiánnak nincs képlettel leírható kémiai összetétele, mivel szerkezete amorf, azaz nem áll össze szabályos kristályokká, sőt, köszöni szépen, mindennemű rendezettséget hanyagol. Amint már említettük, keletkezése lávakiömlésekhez köthető, amik elsősorban kőzetlemezek találkozásánál jellemzőek, így az obszidiánt is ilyen helyeken kell keressük. Olaszországot leszámítva vannak lelőhelyei Görögországban és Törökországban, valamint a Kaukázusban. Európán kívül a legjelentősebb előfordulási helye az Andok Dél-Amerikában, de büszkén mondhatjuk, hogy Magyarországon, a Tokaji-hegység területén is találtak már obszidiánt.

Az obszidián nem csak egy marék kavics!

 

Ha jellemeznünk kéne, valószínűleg sokan egybehangzóan rávágnánk, hogy sötét vagy fekete kő. Pedig sok fajtája létezik. A leggyakoribb változatai a következők:

• Fekete obszidián:
  A legelterjedtebb fajta, sok szennyeződést tartalmaz. Lehetnek benne zárványok, azaz kis vulkanikus gázbuborékok is, amik a hirtelen lehűlés következtében végleg megrekedtek a kőzetben.
• Hópehely obszidián:
  A fekete obszidián ezen változatában a nevét adó kicsi fehér foltok, hópehelyszerű minták figyelhetők meg.
• Mahagóni obszidián:
  A fekete obszidiánt barnás és vöröses foltok tarkítják, amelyeket a vasoxid lerakódása hoz létre.
• Arany vagy ezüst obszidián:
  Számtalan apró gázbuborék esett foglyul benne megszilárdulás közben, melyek selymes  csillogást varázsolnak a kő felületére.
• Szivárvány obszidián:
  Ebben az esetben is apró buborékok rekedtek meg a kőben, de a szivárvány obszidián esetében ezek picike vízbuborékok. Ahogy a különleges felületen megtörik a fény, felszínén a szivárvány színeiben játszó csíkok és foltok sejlenek fel.
• Füst obszidián:
  Színe szürkésfekete, kevés szennyeződést tartalmaz, jellemzően magas, azaz savas kémhatású lávából keletkezik. Opálosnak tűnik, azonban fény felé tartva akár áttetszőnek is találhatjuk. Szokás apacskönnynek is hívni, mivel egyedül Észak-Amerika egy bizonyos pontján fordul elő. A hely emlékét egy indián legenda is őrzi, mely szerint itt siratták el az indián asszonyok csatában meghalt férjeiket és rokonaikat. Az ő megszilárdult, szomorú könnyeik ezek a kövek. Úgy tartják, hogy aki apacskönnyet viseli, az soha többé nem fog sírni. Az indián nők már elsírták helyette a könnyeket.

Az obszidián diadalmenete a késektől… a késekig

 

Az obszidiánt igen sokoldalúan használták fel az évmilliók során: a történelem órákról biztosan beugrik egyeseknek, hogy már a kőkorszakban is ismert volt, többek között késeket, nyílhegyeket faragtak belőle. Dél-Amerikában az aztékok és a maják mágikus erőt tulajdonítottak neki. Talizmánként viselték, valamint áldozati tőröket, szobrokat és tükröket is készítettek belőle, amelyeket a különböző vallási szertartásaikon használtak. Hasonló spirituális tartalommal bírhatott Egyiptomban is, ahol találtak obszidián kőzetből alkotott álarcokat, amelyek feltehetően szintén vallási célokat szolgáltak.

Egyik különleges alkalmazási területe manapság a szívsebészet. Annak köszönhetően, hogy a kőzet ötször élesebb az acélnál, kiváló alapanyaga műtéti eszközöknek, szikéknek és késeknek. Szilárdsága sokkal pontosabb vágást tesz lehetővé, ezáltal a sebek is tisztábban, gyorsabban gyógyulnak. Persze nem tagadjuk azt sem, hogy az ékszeripar is már évezredekkel ezelőtt lecsapott rá. A Merch Hunter obszidián ékszereit szintén  inspirálta a kőzet különleges megjelenése.

A fantasy és a sci-fi jolly joker köve, az obszidián

 

Napjainkban az obszidián meglehetősen felkapottá vált, ami részben a fantasy irodalomnak köszönhető. Ott van példának okáért J.L. Armentrout, aki nagy sikerű Obszidián c. young adult regényével robbant be a köztudatba. A Luxen könyvsorozat folytatásainak is ásvány neveket választott: Ónix és Opál. Nem elrontván az élményt annak, aki még esetleg nem olvasta, ebben a történetben az obszidián egy különleges fegyver az álnok földönkívüliek ellen.

Az obszidián egyik legnagyobb népszerűsítője azonban tagadhatatlanul nem más, mint George R.R. Martin. Az író a Trónok harca sorozatban szintén fontos szerepet szánt a fekete kőnek, nála a sárkányüvegnek is nevezett obszidián az egyetlen anyag, amivel a Másokat el lehet pusztítani.

“Az istenek tüzében kovácsolódott, mélyen a föld alatt. Az erdő gyermekei ezzel vadásztak sok-sok ezer évvel ezelőtt. A gyermekek nem munkálták meg a fémet. Páncél helyett hosszú, levelekből font ingeket viseltek, a lábukat pedig fakéreggel tekerték be, hogy beleolvadjanak az erdőbe. Kard helyett obszidián pengét használtak.”

Leghíresebb regényfolyamán kívül Martin megjeleníti továbbá a rangos sci-fi díjakra jelölt  Éjvadászok című kisregényében is, amelyből a Syfy csatorna készített kétes sikerű filmsorozatot.

Viszont hogy hozzunk egy magyar példát is, ráadásul a nagy klasszikusok közül, Gárdonyi Géza: Egri csillagok című olvasmányában is említésre kerül az obszidián, nem elhanyagolhatóbb helyen, mint Jumurdzsák gyűrűjének ismertetésekor:

“A kis zöld selyemzacskóban valami keménykedett. Fölhasította a kardjával, hát egy gyűrű fordult ki belőle. A gyűrű köve szokatlanul nagy, négyszögletes fekete kő vagy sötét gránát vagy obszidián, nem lehetett megismerni a holdvilágnál. De azt tisztán lehetett látni, hogy valami halványsárga kőből hold van rajta, meg körülötte öt apró gyémántcsillag.”

Az obszidián persze számtalan regényben feltűnik még, ha másként nem, hát a főhősök élénken csillogó sötét szemszínétől történő rendszeres elalélás során. Sötét és misztikus képzettársítása miatt is sok képzeletbeli világban bukkan fel, a Star Trek Deep Space 9 című sorozatban például az Obszidián Rend az a befolyásos szervezet, amely a kardassziaiak titkos hírszerző csapatából nőtte ki magát. A kőzet leghíresebb science fiction-beli említése pedig talán az Arthur C. Clarke: Űrodüsszeia c. regényéből készült Kubrick-filmben van, ahol a rejtélyes szerepet betöltő hatalmas kövek, a monolitok, teljesen fekete, a fényt vissza nem tükröző, hasáb alakú obszidián alakzatok.